Szentjobb

Újévi huszárportya Szentjobb és Nagykágya között

Bihar megye - A szentjobbi, bihardiószegi és debreceni hagyományörzõ huszárok idén is megtartották már szokásossá vált újévi portyájukat. Január másodikán, vasárnap Szentjobb–Nagykágya–Szentjobb volt a „hivatalos” útvonal.



Aki vonattal utazik át Nagykágyán, az tulajdonképpen alig lát valamit a megállóhelytõl kilométernyi távolságban lévõ faluból. Az autós már átszeli a település egy részét, de téved, ha azt hiszi, mindent látott. Az érmelléki falu nagyrésze az országút által kerülgetett domb túloldalán bújik meg, és az elmúlt vasárnap festõk vásznára illõ arcát mutatta a havas, dimbes–dombos utcákkal, füstölgõ kéményekkel. Menjen csak mindig a villanypóznák mellett, akkor biztosan odatalál, mondta egy megkérdezett, akit Nagy István faluszéli picéjérõl kérdeztem. Ott pihentek meg ugyanis az idei huszárportya résztvevõi.
Havas tájon
Tavaly nagy sárban gázoltak a hagyományörzõ huszárok, és nem is mentek messzire, Szentjobb „körzetében” maradtak. Hát nem szebb most, a havas táj? – tette fel a kérdést Zatykó István, Berettyócsohaj polgármestere, aki, mint a Szentjobbi Hagyományörzõ Huszáregyesület vezetõje, már harmadik éve szervezte meg az újévi portyát. A kérdésre – miért Kágyára? – elmondta: szeretnék az egész régiót „felölelni”, feltérképezni, így a korábban bejárt Érköbölkút, Hegyközszentmiklós után most közeledtek a határhoz, és személyes ismeretség vezette õket a vendéglátást vállaló Nagy Istvánhoz. A program reggel 9 órára hirdetett gyülekezõvel kezdõdött, majd reggeli, és programegyeztetés után 11–kor indultak a Nyulas erdõn át Nagykágyára. A havas mezõn, lefagyott földutakon mintegy egy órát vett igénybe a hét kilométer megtétele a lovasoknak, a kísérõ szekereknek. A portyán 10–10 huszár képviselte a szentjobbiakat és a diószegieket, 5 a Hajdú–Bihar megyei Lovas és Huszárhagyományörzõ Közhasznú Egyesületet.

Programegyeztetés
A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad indulása elõtt Gellért Gyula helyi tiszteletes arról szólt, hogy „a portya több, mint gondolnánk: a hagyományörzés mellett barátkozás, a közösség gyakorlása, lovassport, kikapcsolódás”. Széchenyit idézte, aki azért imádkozott, hogy legyõzhesse földi gyengéit, és a korábbi esprese azt kívánta a huszároknak, hogy „minden jóban erõsödjenek”. A debreceni huszároknak nem sikerült lószállító alkalmatosságot szerezni, így õk most lovaik nélkül vettek részt a portyán, tudtuk meg vezetõjüktõl, Szoboszlai Endrétõl. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem pattantak fel a kollégák lovaira, ha tehették. A potyán megbeszélték, miként is alakul ez évi programjuk. A lovassport egészérõl lévén szó, jelen volt Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár is, a fogathajtás „képviseletében”. Pontos idõpontokat még nem szögeztek le, de az már biztosnak látszik, hogy április közepén egy Partiumi Huszárportya keretében mûemlékavatásra kerül sor Köbölkúton, és ugyancsak az elsõ félévben még a Hortobágyon is lesz egy túra.
A hely szelleme
Kágyán Nagy István és segítõi várták ebéddel a huszárokat. A vendéglátótól megtudtuk: a híres diószegi szõlõsdomboktól egy puskalövésnyire ugyancsak egy hajdani szõlész, Nagy Gábor pincéjénél voltunk. Az egykori gazda a múlt század elején 120 hektáron szõlészkedett, illetve elismert oltványtelepet mûködtetett. Az egykori birtok visszakapott „maradványán”, pár hektáron gazdálkodnak az utódok – egyikük a házigazda, és a Kisrózsa dülõben található pince – mely 1904–ben épült és 82 méter hosszú – is ennek része. Az ebéd után nyergeltek a huszárok, és Zatykó István vezényszavára indultak vissza Szentjobbra, ahol még megkoszorúzták a 2007–es Szent Imre Emléktúra befejeztével, annak emlékére állított kopjafát. A huszárok idei, év eleji találkozója vacsorával zárult.